Házassági gyűrűk

A jegygyűrű az időszámításunk előtti IX. században kezdtek hagyománnyá válni a gyűrűk akkoriban bőrből, vasból és kőből vagy fonott gyékényből készültek. Az egyszerű, aranyból készült jegygyűrű, a karikagyűrű hagyománya a XIX. századra tehető vissza és annak szimbóluma, hogy Isten előtt mindannyian egyformán egyenlők vagyunk. Az-az aranygyűrű, amelyik kő nélkül készült egyébként már az ókorban is a végtelen hűség, az örök szerelem szimbóluma,jelképe volt, amelynek nincs kezdete, nincs vége, és semmi nem törheti meg. Napjainkban már a férj és feleség egyaránt visel esküvői gyűrűt a házasságkötést követően, az összetartozásuk és szerelmük jeleként.

A jegygyűrűk rövid története

A Nílus partvonala mentén kialakult egyiptomi civilizációig nyúlik vissza a jegygyűrűk eredete. Egy egyiptomi fáraó a Krisztus előtti 3000-ben egy karika formájú gyűrűt adott szerelme szimbólumául a kedvesének. A kör alakot az egyiptomi hieroglifák örökkévalóság szimbólumaként említik, mivel sem vége, sem eleje nincs.
Az Egyiptomban élő embereknek minden szerencse és boldogság kulcsát a Nílus jelképezte, mivel az itt elkészített jegygyűrűk a mintázatukban is ezzel kapcsolatos jeleket viseltek. Mivel az itt lakók úgy tartották, hogy a bal kéz gyűrűsujjának a vénája közvetlenül a szívhez vezet, így azon az ujjukon hordták a gyűrűket. Innen terjedt el ez a szokás Róma területére is.
Az első jegygyűrűket kenderből készítették eleinte, viszont ennek az volt a hátránya, hogy évente meg kellett őket újítani, mivel elkoptak a jegygyűrűk. Később a jegygyűrűk anyagát lecserélték egy sokkal tartósabb anyagra. A jegygyűrűk készítéséhez így már bort, csontokat és elefántcsontokat használtak fel.
A rómaiak eleinte a jegygyűrűiket vasból készítették, mely tartósságot adott a gyűrűknek - mivel itt a jegygyűrűk egy kevésbé romantikusnak mondható jelentéssel bírtak. Abban az időszakban a rómaiaknál a jegygyűrűk még nem a szerelemre utaltak, hanem a birtoklásra, valamint a tulajdonra, úgymond egy jogi egyezményt szimbolizált, amelyben a férj tulajdonosává válhatott az általa kiválasztott feleségének. A harmadik században az aranyból és az ezüstből elkészített jegygyűrűk felváltották a rozsdásodásra is hajlamos anyagból készített jegygyűrűket. Ebben az időszakban a jegygyűrűk már egy bizonyos esztétikai jelentőséggel is rendelkeztek.
A korai időszakokból származó példák ellenére, a világon a középkorban vált igazán teljessé a jegygyűrűk széles körben elterjedt viselete. Hosszú ideig csak a menyasszony, vagy a feleség viselte jegygyűrűket a legtöbb országban. A XIII. században belefoglalták a keresztény egyházi szertartások kereteibe, valamint ekkortól vált jellemzővé az a tény, hogy a házaspár mindkét tagja hordani kezdte a jegygyűrűket.

Az eljegyzési és a jegygyűrű története

A házasság már ősidők óta két ember egymás iránt érzett szeretetének legszebb és legnagyobb kifejezője, melynek szimbóluma a jegygyűrű. A jegygyűrű szimbolizálja két ember, egy életre szóló összetartozását. A jegygyűrű szimbolizálja a szerelmet, a hűséget és a soha véget nem érő összetartozást. A házasság és a család foglalja magába társadalmunk alappilléreit. A jegygyűrű szinte az emberiséggel egykorú és minden kultúrában megtalálható .A történelem menetelésével,és a korok változásával a jegygyűrű anyaga egyfolytában változott. Eleinte még csontból, rézből, fából készültek a jegygyűrűk, később ezeket, az anyagokat fokozatosan felváltották a jóval erősebb tartósabb csillogó nemesfémek. Manapság már a leggyakoribb az arany és a platina jegygyűrű. A férfiak inkább az egyszerűbb fazonokat részesítik előnyben, míg a nők a díszesebb darabokat kedvelik jobban és választják előszeretettel. A női jegygyűrűk gyakran szikrázó drágakövekkel leggyakrabban gyémánttal és rubinnal, vagy akár zafírral van díszítve.
A jegygyűrű kezdetben eredetileg sima, dekor és berakások nélkül készült egyszerű arany gyűrű, amely a XIX. század óta kezdett elterjedni. Manapság már azonban nagyon sok variáció van jelen.
A ma már fejlett technológiának köszönhető, hogy az üzletekben mintegy 1000 mintát magába foglaló jegygyűrű található és a választékon felül a megrendelő saját elképzeléseinek megvalósítása is megoldható.
Már a régi bizánci eljegyzési rítusoknak is fontos része volt, hogy a jegyesek jegygyűrűt adtak egymásnak. De csak a középkorban terjedt el, hogy a menyasszony eljegyzési gyűrűt kap. Viszont ez már egyben a belátható időn belüli házasságkötés szándékát, ajánlatát is jelentette. Az eljegyzési gyűrű a régi időkben az a férfi szerelmének záloga volt, és a menyasszonyt arról biztosította, hogy nem fogja megváltoztatnia házassági szándékát. A jegyespár női tagja a kézfogó kezdetétől eljegyzési gyűrűt visel, amely tanújelét jelenti közös elhatározásuknak. Akkoriban még nagyon népszerűek és gyakoriak voltak az egymásba fonódó kezeket ábrázoló eljegyzési gyűrűk.
A XV-XVI. századtól már a jegyesek ikergyűrűket viseltek. Míg a jegyesség ideje tartott a menyasszony és a vőlegény is külön-külön hordták az ikergyűrű egy-egy darabját, majd ezután a házasságkötést követően egyetlen gyűrűvé összeillesztve a feleség hordta jegygyűrűként.
A XV. században a gyémánt a jómódú párok, jegyesek drágakövévé vált, az örök szerelem szimbólumává és még napjainkban is megdobogtatja a hölgyek szívét egy-egy szép csiszolású drágakő az eljegyzési gyűrűn. Manapság már az is megtörténik, hogy a pár együtt kiválasztja a jegygyűrűt, mely egyaránt majdani a házassági gyűrűjük is lesz. Ilyenkor a hagyományoknak megfelelően az eljegyzés után a gyűrűt a bal kezükön, az esküvőt követően pedig a jobb kezükön viselik.
Hagyományosan az egymástól eltérő és különböző kivitelű szoliter, vagyis egy vagy több drágakővel, gyémánttal díszített gyűrűk gyűjtőneve az eljegyzési gyűrű.
Napjainkban már hazánkban is egyre, elterjedtebb kezd lenni a külföldön már régóta ismeretes módszer, miszerint az eljegyzési gyűrűt a vőlegény egyedül veszi meg, majd ezek után egy romantikus pillanatban megkéri párja kezét. Viszont ez a lánykérő gyűrű nem azonos a jegygyűrűvel. A hagyományok szerint csak a lány édesapjától szerzett engedély után jöhet az ünnepélyes lánykérés és az eljegyzési gyűrű átadása. Ezek után következik a jegyben járás, ezt a legtöbb esetben egy éven belül esküvő követi, ez úgynevezett próbaidő. A pár ebben az időszakban elvégzi az esküvővel kapcsolatos előkészületeket. Ilyenkor választják ki közösen a jegygyűrűt, melyet az esküvőt követően életük végéig a jobb gyűrűsujjukon hordanak majd.

A jegygyűrűk, mint a szeretet felismerhető szimbólumai

Két ember összetartozásának a legismertebb és legelterjedtebb jelképei a jegygyűrű, melyek szimbolizálják az örök szerelmet, amelyet egy nő és egy férfi jelent ki a másiknak a házasság intézményén belül örök hűséget fogadva egymásnak. A Hagyományok szerint a jegygyűrűk akár a jobb, vagy akár a bal kéz gyűrűs ujján is hordhatóak.
Történelmi okokra nyúlik vissza a jegygyűrűknek a bal kézen való viselése, amely miatt nagyon népszerű is a házasodni kívánó párok körében, továbbá indokként szolgál még rá valószínűleg az a tény is, hogy az emberek többsége jobbkezes, így ha bal kézen viselik a jegygyűrűket, akkor azok kevésbé használódnak el, vagy sérülnek meg a mindennapos munkavégzés alatt.
Érdekességnek számít az a tény, hogy például a jobb kezükön hordják a jegygyűrűket az Ortodox Keresztények, valamint a kelet-európaiak (kivéve persze a románok). Ebbe a kategóriába sorolhatók be a következő országok is: Kolumbia, Németország, Görögország, Mexikó, Norvégia, Peru, Lengyelország, Oroszország, Spanyolország, Ukrajna, Venezuela és Magyarország is. A zsidó nők annak ellenére a bal kezükön hordják a jegygyűrűket, hogy azok a jobb kezükre kerülnek rá az esküvői ceremónia keretein belül. Hollandiában például míg a protestánsok a jobb kezükön hordják a jegygyűrűket, addig a katolikusok még is a bal kezükön viselik. Ezekkel a Hollandiából származó tényekkel ellentétben Ausztriában a jegygyűrűket a katolikusok viselik a jobb kezükön, míg a protestánsok a bal kezükön. Belgiumban viszont régiók szerint változik, melyik kezüket választják ki a jegygyűrűk viselésére.
India keleti részein egy vasból készített karkötőt viselnek a nők, amelyet arannyal vagy ezüsttel borítanak be. India területének egyes részein pedig, a hindu hívők a jegygyűrűket a lábujjukon viselik az ujjuk helyett.
Természetesen ez a szokás csak a nők körében jellemző, akik között viszont egyre elterjedtebb az is, hogy a lábgyűrűk mellet a kezükön is viselnek jegygyűrűket.
Romániában viszont az a hagyomány él, amely szerint a férj feleségének vásárol egy ezüstből készített jegygyűrűt a huszonötödik házassági évfordulójuk (ezüstlakodalom) alkalmából. Ez a jegygyűrűt ugyanazon az ujjukon viselik tulajdonosaik, mint az eredeti jegygyűrűt, pontosan mellette.
Számos országban a hagyományaik szerint a jegygyűrűk (azaz eljegyzési gyűrűk) a sorban a legutolsó helyre tartoznak az eljegyzési ajándékok között. Az ékszerészek által leginkább támogatott szokás elsősorban az úgy nevezett gyűrű ajándékok sorozata, amely magába foglal három, egymáshoz illő gyűrűt. Ezek a gyűrűk a múltat, a jelent és a jövőt szimbolizálják, mely gyűrűk között az első helyen az eljegyzési gyűrűk, a második helyen a jegygyűrűk, valamint a harmadik helyen az első gyerek születése után ajándékozott gyűrűk vannak.
Európában nagy hagyománya van a jegygyűrűkbe való bevésésnek. Általában a házas felek neveit, valamint az esküvő dátumát szokták a jegygyűrűkbe bele vésni, ami ezáltal egy komoly családi ékszerré változtatja a jegygyűrűket.

A magyar menyegzők eljegyzési gyűrűi

Az ékszercsoport minden tagja úgy jött létre, hogy az a magyar népművészet vonalvezetését, formavilágát, valamint a jelképrendszerét hordozza magában.
A jegygyűrűkön található tulipán jelképe a nőiességnek, a szépségnek, valamint a tiszteletnek, míg a szív jelképe a szeretetnek, a megértésnek, valamint az odaadásnak. Ha e két szimbólum a magyar népművészetben együttesen jelenik meg, akkor azok a jegygyűrűk a szerelemet jelképezik.
Az eljegyzési gyűrűkhöz, vagy ahogy más néven szokták még nevezni, a leánykérő gyűrűkhöz, hagyományosan csak azok az ékszer típusok tartoznak, amelyek magukban tartalmaznak egy központi drágakövet.
Ezeket, a gyűrűket szoliter gyűrűknek szokták nevezni. Általában még sok apró díszítőkő is helyet foglalhat a jegygyűrűkön a központi ékkő mellett, mely általában kicsit kimagasodó foglalatban helyezkedik el.
Általában a jegygyűrűk „fehér”, pontosabban átlátszó, tehát színtelen gyémántokat tartalmaznak, melyeket a legtöbb esetben akár más szép drágakő is pótolhat. Leginkább a legjellemzőbb tulajdonság ezeknél a drágaköveknél elsősorban a színük szokott lenni, mint például a zafír kék, a rubin vörös, az akvamarin kék, valamint a smaragd pedig zöld.
A szín mellett egy másik igen fontos tényező még a keménység is, mivel minél keményebb egy kő, annál időt állóbb és értékállóbb. Ezért egyáltalán nem véletlen, hogy általában a gyémánt rendelkezik az elsődleges prioritással. A gyémánt a sérthetetlenségével, a karcolást nem tűrő sebezhetetlenségével szimbolizálja is egyben a vőlegénynek a menyasszonya iránt táplált érzéseit.
Az ékszertest elkészítéséhez használt fémnek az aranyat veszik alapul. A jegygyűrűk készítésénél a legnagyobb használatban a fehér arany ötvözete van, viszont a jegygyűrűk lehetnek még sárgás, vagy vöröses árnyalatú ötvözettel is ellátva.
A legtipikusabb és egyben a legsarkalatosabb kérdés az eljegyzési gyűrűk esetében az ujj-méretének a meghatározása. A tapasztalat azt mutatja, hogy mindenféle méretvételi módszer elvégzése után is csak mindig akkor derül ki teljes mértékben, hogy a vőlegénytől kapott információ mennyire volt pontos, amikor jegygyűrűk elfoglalják boldog tulajdonosuk kezén a helyüket a lánykérés alkalmával. Azonban fontos azt tudni, hogy minden jegygyűrű méretkorrekciója tökéletesen megoldható.

A leghíresebbnek tartott eljegyzési gyűrűk

Egy gyönyörű eljegyzési gyűrűről álmodik minden nő. Bár minden esetben szeretnék az emberek azt hinni, hogy általában a jegygyűrűk érzelmi értéke nagyobb, mint az anyagi, amit pénzben ki lehet fejezni. Azért persze sem búsul senki azon a tényen, ha épp az a jegygyűrű gyönyörűen csillog és villog. Itt van néhány olyan jegygyűrű, amelyek már csaknem legendássá váltak az idők során.
Marilyn Monroe és Joe DiMaggio jegygyűrűje
Egy ilyen legendásnak mondható listából nélkülözhetetlen és ezért nem maradhat ki a XX. század egyik álom párja, Marilyn Monroe és Joe DiMaggio, akik annak idején egy meglehetősen viharosnak is nevezhető kapcsolatban éltek, majd váltak el egymástól. Azonban az ő tulajdonukban lévő jegygyűrű egy a csodálatos, visszafogott eleganciával rendelkező gyűrű, mely akár napjainkban is megállja a helyét.
Katie Holmes és Tom Cruise jegygyűrűje
Katie Holmes és Tom Cruise jegygyűrűje meg kell hagyni, hogy szintén ennek a csoportnak egy ékes példája, amellyel megkérni valakinek a kezét, méghozzá ráadásul a párizsi Eiffel-torony tetején, az már egy egészen jó stílusérzéket takar, meg persze elég sok pénzt is. Ennek a jegygyűrűnek egy egészen különleges patinát ad az anyagát képező gyönyörű arany, mely nem csoda, hogy az óta meglehetős népszerűségre tett szert.
Audrey Hepburn és Mel Ferrer jegygyűrűje
1954-ben Mel Ferrer Audrey Hepburnnek fel tette a nagy kérdést, és hogy biztosra menjen azonnal két fajta jegygyűrűt is adott, hogy majd az alkalomhoz illően Audrey Hepburn cserélgetni tudja őket.
Jackie Kennedy és John F. Kennedy jegygyűrűje
Jackie Kennedy és John F. Kennedy egy igazi álom pár voltak, melyet megkoronázott az a jegygyűrű, amelyikben 2,88 karátnyi gyémánt volt megtalálható.
Elizabeth Taylor és Richard Burton jegygyűrűje
A Richard Burton, aki minden bizonnyal a legismertebb férjnek számít, egy csodálatos jegygyűrűvel kérte meg Elizabeth Taylornak a legendás szerelmének a kezét.
Annak ellenére, hogy a házasságuk nem volt épp unalmasnak, vagy hétköznapinak mondható még a legnagyobb jóindulattal sem, akkor sem bánta meg semelyikük sem az „igen” kimondását.

A meggyűrűzött szeretők, avagy a jegygyűrűvel végzett gyűrűmágia

Minden ember vágyik az örök szerelemre, aminek a jele, a gyűrűs ujjon viselt jegygyűrű, amely szinte magáért beszél. Vagy talán mégsem így van? A gyűrűs ujjunknak még a neve is arról árulkodik, hogy egy gyűrűt kell rá húzni. Azonban csak a jegygyűrű viselhető itt? Minek a jele a csupasz gyűrűs ujj?

A Nap férfias törekvéseit erősíti meg a gyűrűsujjon viselt gyűrű

A férfiak mikor megkérik választottjuk kezét, akkor a nőnek erre az ujjára húzzák fel a gyűrűt, amivel úgymond megjegyzik, vagyis jelet tesznek rá, mint ahogy a Nap is jelet ír a Holdra fényének segítségével, és ezzel sugárzóvá varázsolja éjjelre is. Mivel a Nap színe és fémje az arany, így a gyűrűs ujjon érdemes aranyból készült jegygyűrűt viselni. Az ezen az ujjon viselt jegygyűrű a teremtést is szimbolizálja, mint maga a Napnak az ereje.
Viszont azoknak az embernek, akik heves vérmérséklettel, vagy gőgös jellemvonással rendelkeznek, azoknak ajánlott inkább hűtő jellegű ezüst, vagy a víz-analógiájához tartozó egyéb anyagú, jegygyűrűt kell viselniük ezen az ujjukon, hogy ennek segítségével a heves természetüket leküzdhessék, míg azok az emberek, akik magukból méltóságot sugároznak, azok bátran viselhetnek ezen az ujjukon tűz-analógiájú anyagból készült jegygyűrűt.
Ilyen anyagú karikagyűrűk jellemzik a nagy tiszteletben tartott személyiségeket is, mint például a pápa köves gyűrűje, vagy a „keresztapa” gyűrű is. Gyakoriak azon esetek is, ahol a fiúgyermekeknek a családi öröksége a „családi pecsét”, köves, vagy pecsétes köves gyűrűk voltak, amelyek a méltóság üzenetét hordozzák magukban. Így érdemes tehát elgondolkodnia azoknak, akik ilyen gyűrűt örököltek, hogy azt akár viselik, akár nem, akkor is tudniuk kell, hogy az a gyűrű mit üzen számukra. Tudniuk kell, hogy mit jelképeznek a szimbólumok, amelyek a gyűrűn vannak, azt hogy milyen sorsa volt azoknak az embereknek, akik eddig viselték azt a gyűrűt, valamint azt, hogy ők maguk hogyan tudják követni ezt az örökséget, vagy hogy akarják-e egyáltalán ezt az örökséget követni.
A nők, valamint a férfiak is egyaránt a gyűrűs ujjukon viselik a jegygyűrűjüket, amellyel erőt adnak annak az általuk közösen választott jelképnek, amit magába a gyűrűbe foglaltak bele.
Ezért érdemes tehát a jegygyűrű formáját, anyagát, valamint a színét jól kiválasztani, hogy az a jegygyűrű tartósságot biztosítson a felek számára a házasságban és a szerelemben.
Azok az emberek, akik a gyűrűs ujjukon gyűrűt hordanak, azokról egész egyszerűen elmondható, hogy házas emberek, vagy éppen eljegyzett személyek lehetnek, akiknek mint a kémiai elemeknek, már nincsenek szabad vegyértékeik a másik nem számára.
Napjainkban az a legjellemzőbb, hogy a házas férfiak nem hordják a gyűrűket, vagy a házas nők elmennek egy bárba és lehúzzák magukról a gyűrűket. Azonban ennek a gyűrű helyén jól szembetűnő nyomai vannak, mivel ha jobban megnézzük, akkor jól látható a kézen, hogy az ujj ott kissé keskenyebb, esetleg világosabb színű, vagy más apró elváltozást mutat. Viszont abban az esetben, ha valaki egy másik ujján hord gyűrűt, de éppen a gyűrűs ujján nem, akkor az arra a tényre utalhat, hogy annak személynek az elköteleződéstől való félelme van, vagy pedig a tradíciókkal való szakítási vágyára van.

A beavatása a gyűrűs ujjon viselt gyűrűknek

Az ilyen gyűrűket már maga a házassági szertartás beavatja.
Viszont ha nem egy jegygyűrűről van szó, akkor csak egy csók, vagy éppen a Nap ereje avathatja fel a gyűrűket. A férj nélküli nők, vagy a nőtlen férfiak esetében a napjegyüknek, vagyis a születési jegyüknek megfelelő kell, hogy legyen a gyűrű, amit viselnek ezen az ujjukon.